Spieler Marietta
Amikor az édesanyánkat és a nagynénénket elvitték a téglagyárba, bekopogtunk a szomszédasszonyhoz, aki megkínált egy forró teával.
Spieler Marietta (1933)
Édesanyjával és nővérével a budapesti gettóban szabadultak föl.
Édesapja szerencsésen túlélte a munkaszolgálatot, és hazajutott.
Marietta Budapesten élt szüleivel és nővérével. Édesapját már korábban behívták munkaszolgálatra, így 1944 júniusában, amikor a zsidókat csillagos házakba kényszerítették, Mariettáék nem vele, hanem egy nagynénivel költöztek át a Horn Ede (ma Weiner Leó) utcába.
Októberben a házban megjelentek a nyilasok, hogy munkára vigyék a felnőtteket. Az édesanyát és a nagynénit az óbudai téglagyárba „kísérték”. A tízéves Marietta és a tizenhárom éves nővére napokra egyedül maradtak, így vészeltek át egy bombázást is. A felnőttek szerencsére visszatérhettek hozzájuk, ugyanis rendőrök egy kis csoportot, köztük őket kimenekítették a téglagyárból. A két nő csónakba szállva átszelte a Dunát, és vissza tudtak jutni Pestre.
Novemberben mindannyiukat átterelték a budapesti nagy gettóba.
Egyetlen szobába zsúfolták be őket több másik családdal együtt, de ott sem maradtak sokáig: a bombázások miatt leköltöztek a pincébe, ahová nem sokkal később megérkezett a nagynéni férje is. Időközben a nagyszülők is bekerültek a gettóba, s amikor azt a pincét, ahol meghúzták magukat, elöntötte a víz, ők is csatlakoztak Mariettáékhoz. A teljesen elázott és átfagyott, idős emberek ugyan még megérték a felszabadulást családjuk körében, ám legyengült, beteg szervezetük már nem tudott felgyógyulni: pár héten belül meghaltak.
Marietta édesapja szerencsésen túlélte a munkaszolgálatot, mert egy tisztességes, náciellenes parancsnoka és válogatott, emberséges keretlegényei voltak. Hazajutott, így a szűk család mind a négy tagja megmenekült, ami nagy ritkaság!
