
Forgács János
Az amerikai hadsereg 1945. május elsején szabadított fel minket, akik Auschwitz után még a halálmenetet és Dachaut is túléltük. Nekem ez a második születésnapom.



A protréfotókat Ritter Doron készítette.
Forgács János
(1928-2023)
Gödöllőről Hatvanon keresztül deportálták Auschwitzba.
A halálmenetet, majd a dachaui tábort is túlélve érkezett haza.
Hatalmas rokonságukból csak ő és két bátyja maradt életben.
A Forgács család Gödöllőn élt, kis hentes-mészáros üzletük volt, amíg a zsidótörvények ezt megengedték, azt követően névleg a segédjüket tették meg tulajdonosnak, hogy tovább működhessenek. A családban négy fiú nevelkedett, János volt a harmadik a sorban. Szakmát tanult, és 16 évesen éppen csak, hogy elkezdett dolgozni, amikor 1944. június 12-én értük jöttek a csendőrök. A munkaszolgálatos édesapa is éppen otthon volt, így feleségével, anyósával és két kisebb gyermekével együtt vitték a többi gödöllői zsidóval Hatvanba, ahol elvették maradék holmijukat, majd elindult velük a deportáló vonat.
A „Halálgyárba” érkezésük után Mengele munkaképesnek ítélte Jánost és az apját, de szétválasztották őket, többé nem találkoztak. Jánost fertőtlenítették, és megkapta a csíkos „egyenruhát”, amit aztán nyolc hónapig éjjel-nappal hordott. Négy hónapot töltött Birkenauban, a gyerekbarakkban, aztán átkerült Auschwitzba, ahol tetoválást kapott. Ő lett a B 14514.
1945. január 18-án evakuálták a lágert.
Menetoszlopba állítottak vagy húszezer embert, és lassan útnak indították őket. János bírta a gyaloglást, de aki nem, azt az őrök lelőtték. A halálmenetet túlélőket vagonokban Gross Rosenbe vitték, onnan pedig már nyitott tehervagonokban „utaztak” tovább a dachaui koncentrációs táborba étlen-szomjan, miközben hullott rájuk a hó. Dachauban is hosszan maradtak. Amikor azt a lágert is kiürítették, a még életben levőket vonattal szállították tovább. Mivel a szerelvényt az osztrák határon nem engedték át, Jánosékat leszállították. Végül Mittenwald városka mellett szabadította föl őket az amerikai hadsereg 1945. május 1-jén. Ez János második születésnapja.
János 1945 szeptemberében ért haza. Legnagyobb örömére otthon találta fiatalabb bátyját, aki Bergen-Belsenből tért vissza szerencsésen, illetve legidősebb testvérét is, aki pedig a munkaszolgálatot élte túl. Öccsüket, nevelőanyjukat, édesapjukat és a hatalmas gödöllői rokonság minden más tagját elvesztették. A fivéreken kívül csak a budapesti rokonok menekültek meg. A többieket mind elpusztították.