Fahidi Éva (1925-2023)

Családjával Debrecenből deportálták Auschwitzba.

Allendorfban, egy hadianyaggyárban dolgoztatták.

Családjából egyedül ő élte túl a holokausztot.

Éva Debrecen szélén nőtt föl, ahol édesapja fatelepet vezetett, de rengeteg időt töltött Tiszafüred környékén, az anyai nagyszülők tanyáján. Kishúga, Gilike 1933-ban született.
A család 1937-ben átkeresztelkedett, amit a buzgón vallásos nagypapa nem nézett jó szemmel.

A fiatal lány körül egyre szűkült a tér. 18 évesen felvételizett a Zeneakadémiára, de származási okokból nem vették föl. Fél évvel később, a német megszálláskor át kellett adnia a szobáját
a hozzájuk beszállásolt parancsnoknak. Aztán gettóba kényszerítették őket, ahol egyetlen helyiségben élt együtt több héten át tíz Fahidi rokon. Onnan pár nap erejéig a téglagyár csupasz földjére kerültek, június végén pedig következett a deportálás. Három napon át utaztak egy marhavagonban, nyolcvanan összezsúfolva.

Volt, aki már nem élt, amikor megérkeztek Auschwitzba. A férfiakat külön sorba állították, Éva el sem tudott köszönni az édesapjától, akit akkor látott utoljára. Évát a tábororvos, Mengele a nőrokonaitól is elválasztotta. Hamar felvilágosították róla, hogy még aznap árva lett: édesanyját, kishúgát, az unokatestvérét és annak kisfiát a gázkamrák nyelték el.

Évát ezer másik nővel augusztusban Allendorfba vitték, ahol egy hadianyaggyárban gránátokat töltött egészen áprilisig.

Az amerikai csapatok közeledtére a németek kiürítették a lágert. Évának a második napon sikerült lemaradnia a halálmenettől. Egy juhakolba húzódva várta meg, amíg a szövetségesek felszabadították a környéket.

Németországból 1945 októberében indult haza, a huszadik születésnapját a vonaton töltötte. Otthon senki nem várta. A családjából egyedül ő tért vissza, a házukban idegenek laktak. Végül egy orvos nagybácsi karolta fel és ápolta két évig Szlovákiában, amíg Éva testi-lelki bajoktól szenvedve semmit nem akart tudni a világról.

Csak a 2000-es évek elején kezdett beszélni a deportálásról. Előadásokat tartott hazánkban és Németországban, A Dolgok lelke címmel könyvet írt, amelyet számos nyelvre lefordítottak. Kilencvenévesen, 2015-ben az életéről szóló táncprodukcióban, a Sóvirágban vállalt főszerepet, amelyből 2019-ben A létezés eufóriája címmel film is készült.

Éva honlapja, ahol rövid videóüzenetek is találhatók és a könyvei is megrendelhetők: www.fahidieva.hu

Emlékoldal az Allendorfba hurcolt nők emlékére, amelyet szintén Éva hozott létre: https://allendorf.fahidieva.hu/