Fedrid Gáborné Korodi Anna (1939)
A budapesti gettóban szabadult föl édesanyjával, bátyjával és nagymamájával.
Édesapja Borban volt munkaszolgálatos, szerencsére hazatért.
Anna ötéves volt 1944-ben. Az édesapját munkaszolgálatosként Borba vitték, a rézbányákba. Anna, az édesanyja, a nagymamája és a kilencéves bátyja a budapesti, Elemér utcai lakásukban laktak, amely csillagos ház lett. Az édesanya pénzért vásárolt egy hamis védlevelet, amellyel ő és a két gyerek a Hernád utcába költözött egy védett házba, de aztán onnan is tovább kellett menniük. Kisgyerekként úgy emlékszik, mintha egy teljes napig mentek volna, amikor be kellett gyalogolniuk a gettóba.
A Klauzál téren osztották be, ki hova kerül.
A nem kisgyermekes nőket félreállították és onnan is deportálták, ezért az édesanya egy évvel fiatalabbnak mondta kislányát, hogy együtt maradhassanak. A nyilas erre azt mondta neki, maradjon!
A Klauzál utca 34-be kerültek, egy emeleti lakásba, ahol egy kétszemélyes rekamién aludt együtt az összes oda beosztott gyerek, nagyon sokan.
Anna a zsúfoltságra emlékszik és arra, hogy néha kaptak sárgaborsófőzeléket, amit ezért később évekig nem tudott megenni.
Az ostrom alatt ugyanannak a háznak egy földszinti lakásába kerültek – valószínűleg a pincében már nem volt hely. Az édesanya megtudta, hogy a nagymama a Wesselényi utca 4-be került. Elment érte és sokáig kereste, mire megtalálta és átvitte a Klauzál utcába. Velük volt még két távoli rokon is. A családon kívül sok idegennel, köztük fiatal férfiakkal osztoztak még az egyszobás lakáson. Együtt érték meg a felszabadulást, majd visszaköltöztek az Elemér utcába, ahová szerencsésen megérkezett az édesapa is. Azon kevesek közé tartozott, akik hazajöttek Borból!
A protréfotókat Ritter Doron készítette.
Fedrid Gáborné Korodi Anna