Jávor Zsuzsanna
A szüleim leültettek az asztalhoz és azt mondták, nagyon nehéz idők következnek a zsidók számára. Úgy éreztem, hogy aznap este, alig több mint nyolc évesen felnőttem.
Jávor Zsuzsanna
(1935)
Édesanyjával és nagyapjával a budapesti gettóban, egy pincében szabadult föl.
Munkaszolgálatos édesapját Ausztriába vitték, a család máig nem tudja, hol halt meg.
Zsuzsa 1944-ben a szüleivel és anyai nagyapjával Budapesten élt, a Visegrádi utcában. A németek bejövetele után, április 4-én előrehozott évzárót tartottak az iskolában, és Zsuzsa is megkapta a másodikos bizonyítványát. A következő naptól sárga csillagot kellett viselniük, a családfőnek pedig munkaszolgálatosként kellett dolgoznia egykori munkahelyén, a Soroksári úti fegyvergyárban. A szülők még 4-én este leültették Zsuzsát, és elmondtak neki mindent, amit tudtak a zsidók helyzetéről és arról, hogy milyen nehéz idők következnek. Zsuzsa úgy érezte, aznap este felnőtt lett. Május végén már kapták is az első szörnyű hírt: a Sátoraljaújhelyen élő hatalmas rokonságot ismeretlen helyre deportálták.
Júniusban a házuk csillagos ház lett. Zsuzsáékhoz több rokon és ismerős is beköltözött, 14-en szorongtak a lakásban. Egyre kevesebbszer jutottak ennivalóhoz, ősztől pedig a nyilasok razziái is fenyegették őket. December 5-én hajnalban aztán sorba állították és elindították őket a gettóba. Lassan, meg-megállva haladtak, újabb és újabb emberek csatlakoztak a menethez.
A Csányi utcánál már látszott a gettó palánkkerítése, amikor egy jóérzésű rendőr győzködni kezdte Zsuzsa édesanyját, hogy adja oda neki a kislányt, ő elviszi a falujába, ahol az édesanyja fölneveli a kishúgával együtt, míg a gettóban biztosan megölnek mindenkit. Zsuzsa is hallotta mindezt. Édesanyja a heves és jó szándékú győzködés ellenére úgy döntött, együtt maradnak.
A Kazinczy utca 12-be kerültek, ahol 42-en zsúfolódtak össze egy kétszobás lakásban. Karácsonykor, a bombázások idején mindenki leköltözött a még zsúfoltabb és még hidegebb pincébe. Zsuzsa ott „ünnepelte” a 9. születésnapját. Ennivalójuk nem volt, a hitközség által osztott híg levest ették, ha jutott. Aztán 1945. január 18-a reggelén megjelent a pincében az első orosz katona. Azt mondta, hogy „Hitler caput”, és elkezdte letépni az emberek ruhájáról a sárga csillagot. Még meg is taposta.
Zsuzsa a nagyapjával és az édesanyjával visszatért a Visegrádi utcába, és várták haza az édesapát is – hiába.
