
Berger Györgyné Éva
Egy ideig jóakaró családi barátaink az autójukon minden egyes reggel más-más faluba mentettek ki engem Budáról.
Berger Györgyné Éva
(1934)
Tízévesen családi jóbarátok bújtatták, mindennap más vidéki faluban.
Édesanyja és a fronton harcoló apja életben maradtak, a szélesebb családból viszont senki sem élte túl a holokausztot.
Éva szerencsés túlélőnek tartja magát, mert keresztény barátaiknak és édesanyja bátorságának köszönhetően életben maradt. Édesanyja gyöngyösi zsidó családból származott. Az alig húszéves fiatal lány 1932-ben férjhez ment egy fiatal, keresztény mérnökhöz, majd Pestre költöztek. 1934-ben, gyermekük megszületése előtt három nappal az édesanya, Irén megkeresztelkedett, így Éva születési anyakönyve vallási rovatába a „rom. kath.” bejegyzés került. Az édesanya templomjáró katolikus lett, egyetlen gyermekét az angolkisasszonyok elemi iskolájába járatta.
1944 első felében Éva édesapja azonnali behívót kapott frontszolgálatra, a harcok fő sodrába, a harckocsizók műszaki részlegéhez. Az édesanya - bár mindent megtett a keresztény látszatért - állandó félelemben élt a zsidóság egyre fokozódó üldöztetése miatt. Az egyedül maradt kis család segítségére azonnal két csodálatosan önzetlen családi barát sietett. Megszervezték Irén és Éva külön-külön történő bújtatását különböző falvakban úgy, hogy sehol sem maradtak pár napnál tovább.
Anya és lánya így időnként visszatértek budai otthonukba. Késő ősszel is épp otthon voltak, amikor egy fegyveres kisnyilas jött az édesanyáért, hogy „bekísérje” a hírhedt Kun páterhez a Városmajor utcai nyilas házba. A vád egy feljelentés nyomán az volt, hogy zsidót rejteget! Irén minden bátorságát összeszedve, szinte az életéért harcolva, magából kikelve kérdezte, hogy merik őt keresztényként megvádolni zsidó rejtegetésével, miközben a férje a fronton szolgál. Kun páter elküldte Irént az Andrássy út 60-ba, a nyilas központba antropológiai vizsgálatra, ahol hosszas mérések és vizsgálatok után megállapították, hogy NEM zsidó. A fiatal nyilas ezt követően naponta járt ki a lakást „ellenőrizni”.
Mielőtt az oroszok ostromgyűrűje karácsony napján bezárult volna Budapest körül, az édesapának sikerült hazatérnie, így a szűk család, Éva és a szülei a ház pincéjében együtt élték meg Buda 1945. február 13-i felszabadulását. A nagy gyöngyösi rokonságból Éva nagyszülei és az édesanyja összes testvére mind elpusztult. Nevük ott olvasható az Áldozatok emlékfalán a Páva utcában.


