Kovács Gáborné Präger Vera
1944-ben, ötévesen elgázolt egy német katonai autó Budapesten. A tiszt kiszállt és az ölében bevitt a házba. Nem esett nagyobb bajom.
Kovács Gáborné
Präger Vera (1939-2022)
A budapesti gettóban szabadult föl a nagymamájával.
Édesanyját a házmester bújtatta, édesapja munkaszolgálatos volt, mindketten életben maradtak.
Zsidó hagyományokhoz ragaszkodó családból származott, édesanyja kóser háztatást vezetett. A szülei túlélték a holokausztot. Édesapja több évig munkaszolgálatos volt és Miskolcon szabadult fel. Édesanyja 1944 decemberében a győri halálmenetből szökött vissza Budapestre. Nem ment be a gettóba, hanem az Erzsébet körúton lévő lakásuk házának padlásán a felszabadulásig a házmester felesége bújtatta el.
Mindeközben Vera a budapesti gettóban volt a nagymamájával. Egyszer kiszaladt a csillagos házból és elütötte egy német katonai autó. A tiszt kiszállt, ölbe vette az ötéves Verát és bevitte a házba. Nagyobb baja nem történt.
A család a Rumbach-utcai zsinagógához kötődött, és az ötvenes évek végén történt bezárásáig rendszeresen jártak a templomba.
Vera alapfokú tanulmányait a Wesselényi utcai zsidó elemi iskolában kezdte, és a budapesti Kossuth Zsuzsa gimnáziumban érettségizett. Vegyész szeretett volna lenni, de kispolgári származása miatt nem vették fel az egyetemre.
Elvégezte a Petrik Lajos vegyipari technikumot és kutatóintézetekben, majd az ELTE Kolloid kémiai tanszékén dolgozott, ahol több találmány kidolgozásában vett részt. 1994-ben a Kermi Minőségellenőrző Intézettől ment nyugdíjba.
1963-ban házasodott meg. Férje munkája miatt a család több évet töltött külszolgálatban, ahol két fia született. Szüleit követve hű maradt a zsidó hagyományokhoz, megtartotta és családjával is betartatta a zsidó ünnepeket. Csodálatos példája volt a férjét, a gyerekeit és a hat unokáját önfeláldozó gondoskodással szerető zsidó anyának és feleségnek. Mindent alárendelt családja boldogságának és sikereinek. Ismerősei, barátai mindig számíthattak megértésére és segítségére. Nagyon szeretett Gárdonyban, hétvégi házukban tartózkodni és a kertben a virágokat gondozni.
Rendszeresen járt a Frankel Leó úti zsinagógába, ahol állandó résztvevője volt a közösség rendezvényeinek.
A szöveget írta: Kovács Gábor
