
Gerő Zsoltné Kozák Veronika
A testvérem egy nyilasnak öltözött cionistát küldött értem a gyermekotthonba, aki elkísért a szüleimhez a védett házba.
Gerő Zsoltné Kozák Veronika (1930)
Előbb gyermekotthonba került, végül védett házban menekült meg Budapesten.
Szülei és nővére megszöktek a munkaszolgálatból, így segíteni tudták Vera túlélését is.
Vera édesapja, Kann Ferenc híres sportember volt, már a harmincas évek végén gondoskodott a családja védelméről: hamis keresztény iratokat szerzett, de ennek ellenére is behívták munkaszolgálatra. Két esetben is csak sportismertsége révén menekült meg a halálos veszélytől.
A család Budapesten élt. A Csáky (ma Hegedűs Gyula) utca 36-os számú házat, ahol laktak, 1944 nyarán csillagos házzá nyilvánították. Innen hurcolták el a nyilasok 1944 októberében Vera nővérét, a 18 éves Marikát, valamint az édesanyjukat, Lilit Csepelre, ahonnan tankcsapdát ásni jártak a századukkal. Szerencséjükre és egy emberséges parancsnok segítségével sikerült megszökniük.
A 14 éves Vera egyedül maradt a lakásban, amikor elvitték az édesanyját és a nővérét. A házfelügyelő rendes ember volt, igyekezett vigyázni rá, a razziák során ő is mindig fölment a lakásba a nyilasokkal, nehogy baj történjen.
Vera nem tudott magáról gondoskodni. A házban lakó egyik ismerős tudott egy gyerekotthonról, és oda elvitte Verát.
A Zoltán utca 2-ben szörnyű körülmények fogadták. A gyerekotthonban mindenki éhezett, a kisebb gyerekek sorra haltak meg. A belövések miatt levonultak volna az óvóhelyre, de a ház lakói nem engedték be őket, ezért a szenespincébe húzódtak. Marika, aki időnként elment meglátogatni Verát, látta, hogy a húga egyre rosszabb állapotban van, ezért a cionisták segítségét kérte. Egy nyilas ruhába öltözött tag vitte át végül Verát abba a védett házba, ahol a szülei is meghúzták magukat a szökésük után.
A család mind a négy tagja más-más úton menekült meg, de együtt érték meg a felszabadulást a Sziget (ma Radnóti Miklós) utca 43-ban.


