Dr. Várnai Ágnes
(1942)
Édesanyjával előbb védett házban voltak Budapesten, majd keresztény barátok által fölajánlott papírokkal éltek a felszabadulásig.
1942. január 1-jén született, csupán kétéves volt 1944-ben, és alig múlt három a felszabaduláskor. Budapesten élt családjával. Édesapja villanyszerelő volt, a Szív utcában volt saját kis műhelye. Kétszer is elvitték munkaszolgálatra, de 1944-ben, amikor harmadszor is behívták, inkább a bujkálást választotta. A saját műhelyében rejtőzött el, és mindent precízen megszervezett. Aktív volt a munkásmozgalomban, rengeteg embert ismert, és mindenkivel jóban volt, így még a nyilas razziák előtt is előre szóltak neki, hogy mikor kell elbújni. Egy közeli pék pedig mindennap vitt neki kenyeret.
Ágnes az anyukájával 1944 novemberéig a Pozsonyi út 32-ben, egy védett házban volt, ám a nyilas hatalomátvétel után az édesapja jobbnak látta kihozni őket onnan.
Az egyik keresztény barátja felajánlotta neki, hogy odaadja az ő és a felesége házasságlevelét, valamint a kislányuk papírjait. A kislány csupán egyetlen nappal volt fiatalabb Ágnesnél, a történet így teljesen hihető volt. A családfő elment a feleségéért és a lányáért a védett házba és elvitte őket egy másik lakásba, ahol keresztény személyekként élhettek.
A bombázások elől Ágnesék is lementek a pincébe, Ágnesnek erről a helyről van saját emléke, máig maga előtt látja a sok kis tárolórekeszre felosztott pincét. Arra is emlékszik, hogy a felszabaduláskor a pincébe betérő orosz katonától csokoládét és egy almát kapott.
A protréfotókat Ritter Doron készítette.
Dr. Várnai Ágnes